A sírból hozták vissza a lányok, magyar győzelem Szlovénia ellen

Őrült végjátékban harcolta ki a győzelmet a magyar női kosárlabda-válogatott a Szlovénia elleni mérkőzésen az Európa-bajnokságon. Ellenfelünk csaknem végig uralta a meccset – sokáig szenvedtek, ám a legvégén fordítottak Határ Bernadették.

Amikor a sokat látott kolléga azt mondta, Nisben nem hogy kosárlabdaláz nincs, hanem hőemelkedés sem, egyáltalán nem túlzott.

A tipikusan balkáni hangulatú, egyébként élő és pörgős városban kevesen vannak tisztában azzal, hogy napokban itt Európa-bajnokságot rendeznek, az utcákon például egyetlen, az eseményt reklámozó plakáttal sem találkoztunk.

Nem meglepetés, hogy a C-csoport nyitómérkőzésére nagyon lassan gyűltek össze mintegy 500-an, s bizony jóval többen voltak a többségében nem éppen szomjas szlovén szurkolók, a szervezők pedig ügyesen átterelték a nézőket arra a lelátóra, amely szemben van a televízió kameráival.

És ezek a szlovén szurkolók bizony nagyon jól érezhették magukat az első félidő nagyobb részében, mert bár nagy lendülettel kezdett a magyar csapat is – az első három–három támadásából mindkét fél betalált –, védekezésben előbb keményített be a rivális, és bizony a mieink részéről eladott labdák azt eredményezték, hogy a szlovénok diktálhatták a tempót, s mi csak rohantunk utánuk. A palánk alatt többször határozottabbnak tűnt az ellenfél, ez akkor változott, amikor Horti Dóra parkettre került, de sajnos a két korábbi szekszárdi légióssal, Teja Oblakkal és Eva Liseccel nem bírtunk.

A második negyed elején egészen gyermeteg hibákból kapott a magyar csapat pontokat, előfordult olyan is, hogy Turner Yvonne az ellenfél alapvonaláról dobta be a labdát, Határ Bernadett nem figyelt és vissza sem futott, Lisec viszont igen, és értékesítette a ziccert. Az elszórt labdák után (12 volt ilyenből egy félidő alatt) tizenegy pontos előnyt dolgozott ki magának Szlovénia és ekkor nagyon nem nézett ki jól az összecsapás számunkra.

Aztán varázsütésre összeállt a mieink védekezése, sikerült megbecsülni támadásban a labdát és Határ pontjaival elkezdtünk felzárkózni. Aztán egyszer csak a 208 centiméter magas center lerohant a pályáról, meg sem állt az öltözőfolyosóig, rosszul lett, gyomorpanaszai voltak és nem maradhatott a parketten.

Szerencsére a lendület nem veszett el, egy 8–0-s rohammal visszajött a mérkőzésbe a magyar csapat és egyenlíthetett is volna, ha a padról egyénként hasznosan beszálló Zele Dorina nem hagyja ki mindkét büntetőjét. Így is minden nyílt maradt a nagyszünet utánra.

Aztán alig kezdődött el a harmadik tíz perc, a lendületet kapó, óriási elánnal kezdő szlovénok villámgyorsan elhúztak 13 ponttal, és ha ebben az időszakban a szerencsére visszatérő Határ és Studer Ágnes nem kapja el a fonalat, akkor bizony eldőlhetett volna a meccs.

A fordulópont igazán akkor következett el, amikor a harmadik negyed végén Lisec egy tempódobás után a vádlijához kapva összerogyott és kiszállt a játékból. Az utolsó játékrész közepéig Shante Evans még tartotta a frontot a palánkok alatt, ám amikor kipontozódott, nagyon nehéz helyzetbe került a rövid kispaddal rendelkező szlovén társaság.

Ami még nehezítette a dolgukat, az Zele hat sorozatban szerzett pontja, illetve az addig szürke Turner Yvonne parádéja volt, aki egészen egyszerűen megállíthatatlannak bizonyult, 17 pontot szerzett a negyedik negyedben, vezérletével az utolsó perc előtt már a mieink vezettek.

És ezt a vezetést izgalmas végjátékban sikerült megtartani, a magyar csapat heroikus küzdelem után állt fel hátrányból és nyert, ezzel pedig tett egy lépést a továbbjutás felé